“Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
A premontrei rendet Szent Norbert alapította 1121. karácsonyán azzal a céllal, hogy egy olyan szerzetes közösséget hozzon létre, amelynek tagjai nemcsak szerzetesek, hanem lelkipásztorok is. Szent Norbert szeme előtt megtérése után a vándorprédikátor eszménye lebegett, ezért a pápától engedélyt kért a szabad prédikálásra, hiszen ez addig a püspöknek fenntartott privilégium volt. Norbert mindenképpen olyan tevékeny szerzetesi életet szeretett volna élni, amely nem zárkózik be a monostor falai közé, hanem a nép közé menve hirdeti a bűnbocsánatot és a megtérést. Abban az időben ennek az elvárásnak a kanonoki életforma felelt meg, így a Premontrei Rend is kanonokrend lett. A XII. században ez a megközelítése a szerzetesi életmódnak teljesen új volt, ezért Szent Norbert rendje robbanásszerű gyorsasággal terjedt el az egész világon. Ez a gyors létszámnövekedés annak tudható be, hogy rendünk szerzetesei a nép közelében éltek, érzékenyek voltak azok problémáira, és ugyanolyan szegények voltak, akár az egyszerű emberek. Ma a világ mind az öt kontinensén képviselteti magát a rend, összesen 1330 premontrei szerzetessel.
A Csornai Premontrei Apátságot 1180-ban alapította a környék egyik kegyura. 830 éves történelme során többször elpusztították és feloszlatták, de mindig sikerült új életre támadnia. Az 1989-es újraindulás után is újult erővel kapcsolódott be közösségünk a lelkipásztori munkába Csornán és a környező falvak plébániáin. Rendünk különös sajátossága ugyanis, hogy az apátság környezetében lévő templomok plébánosai premontrei szerzetesek, akik együtt, közösségben élnek és imádkoznak, és ennek biztos hátterével végzik lelkipásztori munkájukat a paphiány sújtotta községek javára. Úgy érezzük, manapság erre a munkára egyre nagyobb szükség van. Ma Apátságunkból négy templomot látnak el a rend szerzetesei: az Apátsági Templomot, Acsalag, Dör és Maglóca községeket; valamint a környékbeli falvakban is rendszeresen vállalnak helyettesítést. Ez a mi sajátos missziónk magyar egyházunk számára.
“Először azért gyűltetek össze, hogy egy szív, egy lélek legyetek”
A fenti gondolat Szent Ágoston atyánk regulájának kezdőmondata. Nekünk, premontreieknek, akik az Ő életszabályát követjük, elsődleges feladatunk a testvéri közösség építése. Azt is mondhatnánk, közösségi létünk a mi elsődleges lelkipásztori munkánk. Ugyanakkor a monostorban megélt közösségi élet mellett a monostorból kifelé irányuló tevékenység is alapvető eleme életünknek.
A premontrei rend Magyarországon
A rend tagjai már az alapító, Szent Norbert életében megtelepedtek Magyarországon, 1130 körül II. István király (1116-1131) hívására közvetlenül Prémontréből érkeztek hazánkba és először Váradhegyfokon telepedtek meg. Ezután az ország északkeleti és északi részén alapítottak apátságokat, Duna-Tisza Közén, Budán és a Dunántúlon. Mivel előnyt jelentett számukra az, hogy lelkipásztori munkával is foglalkoztak, ezért könnyebb volt elhelyezkedniük. A legtöbb hazai premontrei monostort nemesi család alapította. Magyarországon a rend kolostorait prépostságoknak, a kolostor főnökét pedig prépostnak nevezik.
Csornai Premontreiek – A rend története
A Szent Mihály arkangyalról nevezett csornai Premontrei Prépostságot az Osl nemzetség alapította, birtokainak jelentős részét is ettől kapta, melyek első összeírása 1230-ból való, de birtokállományát újabb adományok később is gyarapították. Alapító oklevele nem maradt fenn, de a hagyomány az alapítás évét 1180-ra teszi, mivel azonban Csorna első ismert említése 1228-ból maradt fenn, sokan az alapítást az 1220-as évek elejére teszik. Az első premontreiek Hatvanból jöttek Csornára, ez a prépostság az első magyarországi monostornak, az 1130-as években közvetlenül Prémontréből alapított Váradhegyfoknak volt a fíliája. A prépostság Sopron vármegyében, a győri egyházmegye területén található. Története során fontos hiteleshelyi munkát végzett egészen 1874-ig. Az általa kiállított legrégibb ismert függőpecsétes oklevél 1247-ből való. A 13. században igen népes csornai konvent alapította a türjei prépostságot 1184-ben, és a rajkit 1239-ben. Ám a hanyatlást Csorna sem kerülhette el. 1542-től megszűnt a premontrei élet a monostorban, birtokait 150 évig világi papok kapták kommendaként.
A szerzetesi élet 1702-től indult újra Csornán előbb osztrák, majd morvaországi premontreiek segítségével, ez azonban 1786-ban II. József rendeletével félbeszakadt. Majd 1802-től a Türjével és Jánoshidával egyesített prépostság tagjai, leginkább „tanítórendi” munkát vállalva, pontosabban arra kötelezve folytathatták működésüket a csornai anyaházban, a szombathelyi és a keszthelyi gimnáziumokban, valamint a türjei és jánoshidai plébániákon.
A türjei premontrei prépostságot 1184-ben Lambert de Tyrle, Szent László király nővérének, Zsófiának a fia alapította a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Dienes de S. Gerardo szentgróti bán IV. Béla király idejében, 1241-ben jelentékeny birtokkal gazdagította. Hiteleshelyi munkát a monostor a 13. század második felétől mintegy 70-80 éven át végzett. A mohácsi vész és a reformáció után kegyurai közül többen a hitújítókhoz csatlakoztak, ezért a prépostság sokszor állott hadban például a szentgróti Hagymásyakkal. 1567-től 1610-ig a veszprémi püspökök voltak a kommendátorai, majd a Batthyány család birtokába került. 1703-ban Schöllingen Ferenc perneggi és csornai prépost szerezte vissza a rend számára, végül 1741-ben néhány évtizedes perneggi kormányzás után Csornával egyesítették. 1767-ben egy rövid időre újra önálló lett, mígnem 1785-ben II. József betiltó rendelete el nem törölte. Az 1802-es visszaállításkor újra egyesítették Csornával, s attól kezdve kis számú konventjével rendi plébániaként működött, s majd látni fogjuk birtokainak a rend gazdasági életében való jelentős szerepét.
A Szent Péter és Pál apostolokról nevezett horpácsi prépostság valószínűleg az ágoston-rendi kanonokoké volt, azonban egy 1226-ban kelt okirat István csornai prépostot egyben horpácsi prépostnak is mondja, amiből a történészek sokáig arra következtettek, hogy a horpácsi prépostság már a 13. században létezett, sőt Csorna alapítása volt. Majd 1702-ben Schöllingen Ferenc perneggi és csornai prépost egyszer s mindenkorra a csornai prépostsághoz csatolta, s azóta címét és javainak egy csekély részét együtt adományozták a csornai prépostsággal.
A Keresztelő Szent Jánosról nevezett jánoshidai prépostságnak sem alapítóit, sem kegyurait nem ismerjük, alapító oklevele nem maradt fenn, de a hagyomány szerint alapítása 1186-ban történt a kökényesi monostorból. A török időkben teljesen elpusztult, azután viszont morvaországi premontreiek által új életre támadt, akik vállalták a hely lelkipásztori ellátását is. Így birtokai is a zabrdovici apátsághoz kerültek. Az e korból fennmaradt anyakönyvek virágzó hitéletről tanúskodnak, ami magyarázza azt is, hogy egészen 1790-es feloszlatásig premontreiek voltak a plébánosok Jánoshidán. 1802-ben szintén Csornához csatolták és ugyanúgy, mint Türje, rendi plébániaként működött.
Elérhetőségeink:
CSORNAI PREMONTREI APÁTSÁG
9300 Csorna, Soproni út. 65.
Tel.: +36 96/261-518
Email: premontrei@gmail.com
Weboldal: http://www.opraem.hu